Az érzelmek sodrásában
X/37
Miska bácsi kocsmája, vagy ahogy az ácsfaiak előszeretettel nevezték, a nagyvendéglő, hétköznapokon is hangulatos hely volt. Vendégfogadó nagy terme a hosszú utcafrontot egészében elfoglalta. Bejárati ajtóval szemben volt a söntéspult a futóvendégeknek, többiek kétoldalt elhelyezett asztaloknál foglalhattak helyet, s helybe kapták a rendelést. Miska mellett egyik fia serénykedett, olykor besegített lányunokája is. A csinos Letti Tóváron dolgozott egy presszóban, volt gyakorlata ezen a téren is, merthogy a falubeli rossznyelvűek szerint, másféle iparhoz is értett. Azt suttogták, a tóvári presszóból munka után mindig más vendég viszi haza a kocsiján, s főképpen a jómódúakat kedvelte. Igazolva látták azzal is, hogy annyi arany volt rajta, mint a tóvári ékszerbolt kirakatában.
Az ajtótól a söntéspultig kissé kopott, bordó futószőnyeg vezetett, éppen a harmonikázáskor használt, tekintélyes szék előtt ért véget. A szőnyeg egyben elválasztotta a jobb, s bal oldali asztalsorokat. Ezúttal a bordó futószőnyeget feltekerték, ne botladozzanak benne a táncoló lábak.
A vendéglőben szilvesztereste mindig teltház volt. Vacsorával egybekötött bulit hirdettek, így előre le kellett foglalni az asztalt. Ha a vendég időben lépett, vagy jó barátságban volt Miskával, azt is megjelölhette, hova kíván ülni.
A terem végében állt egy biliárdasztal, s a zenegép. Szemben, a terem másik végében a falon magasra szerelt nagy-képernyős televízió volt, kissé megdöntve, hogy a képernyőjét mindenhonnan jól lássák. Nyitvatartási idő nagyobb részében a zenegép szolgáltatta a zenét. A televíziót inkább csak jeles alkalmakkor kapcsolták be, a többség akarata szerint, ez szigorú szabály volt.
Ebben a vendéglőben nem volt játékgép. Miska elvből nem tartott. Ha tájékozatlan vendég tudakolta az okát, tréfálkozó kedvvel azt felelte, azért nincs a félkarú rablónak nevezett masinából nála, mert nem szereti a konkurenciát.
A terem belső díszítését lakkozott faborítással, s rejtett világításokkal oldották meg. Ha lekapcsolták a kocsikerék nagyságú, számtalan villanygyertyából álló nagy csillárt, valóságos bár hangulata volt a teremnek, csak a kis színes lámpák hiányoztak az asztalokról. Főképpen vacsoraidő után volt félhomály, mikor Miska elfoglalta számára fenntartott, tekintélyes széket a söntéspult előtt, s gyönyörűségesen játszani kezdett.
Ruhatár nem volt a vendéglőben, csak néhány állófogas, a konyhába vezető csapóajtó után sorakoztak. A vendégek jobban szerették a széktámlára helyezni kabátjaikat, csupán kényelmi okokból, mert Miskánál lopás már évek óta nem fordult elő. Nem véletlenül.
Miskáról köztudott volt, a mindennapokban békés természetű ember, vagy ahogy emlegették, kenyérre lehetne kenni, de ha valaki nála dicstelen módon viselkedett, sokáig megemlegette azt a napot.
Szilveszterestén csak a vacsora idejére kapcsolták fel a nagy csillárt, amúgy színes lampionok segítettek a rejtett világításnak fokozni az ünnepi hangulatot, s rengeteg szerpentinszalag csüngött le a mennyezetről. A vendégek közül néhányan rózsás hangulatukban lehúztak magukhoz belőle, s nyakukba vették. Egyre többen kaptak kedvet hozzá, a terem lassan olyan dzsungelhez kezdett hasonlított, ahol liánok helyett színes papírszalagokba gabalyodtak az asztalok között közlekedők, vagy az újonnan érkező vendégek, a többiek nagy derültségére.
Jó hangulatot fokozta a konyha felől lengedező pecsenyék ínycsiklandozó illata, s Miska saját termésű vörös és fehérbora, melyet helyi specialitásként a söntéspultra állított, s csapra vert, hatvanliteres, díszes hordókból, kétliteres üvegkancsókban szolgáltak fel.
Semmi kényszer, vagy elvárás nem volt ezzel kapcsolatban. Kitűnőek voltak a borok, s olcsóbbak is a palackozott italoknál. Mellette fogyott a sör, a rövidital, városi vendéglőkhöz szokott vendégek sem panaszkodhattak a választékra. Most is többen voltak Tóvárról, s a szomszédos településekről, mint maguk az ácsfaiak.
Ha Mari, vagy Eszter ebben a percben valami varázslat folytán az autóból bekukkanthatott volna, más-más asztaltársaságot jegyeznek meg. Mari riadtan konstatálja, hogy ott van az elnökük, a főkönyvelővel feleségek nélkül, két fejes vendéggel a tóvári tanács mezőgazdasági osztályáról. Hangosan tréfálkoztak. Különösen Nagy Zsiga, hangjánál csak a szomja volt nagyobb, úgy ivott, mint a mondabeli kefekötő. Mari ismerte ezt az arcát, néhányszor a szövetkezetben is előfordult, hogy megengedhetőnél jobban nézett a pohár fenekére. Olyankor nem volt tekintettel a tisztességre, s a csinosabb nődolgozóknak valósággal menekülniük kellett előle.
X/38
Eszter minden bizonnyal Zolit keresi tekintetével, s talán fellélegzik, hogy nincs még a teremben. Csak aztán időzik kollégái asztalánál. Az ácsfai tantestület három asztalt tolt össze, így is szorosan voltak, ki párban, ki facéron. Hagyomány volt a közös szilveszterezés. Eszter ebben az esztendőben előre kimentette magát vendégeik miatt. A Tasi házaspár sem volt jelen, még Hajninál voltak Tóváron. Távol maradt egy várandós kolléganőjük is, de legjobban az igazgatóék hiányoztak. Bodrogi Dezső magával ragadó lendülete, az a fajta, ami lelke, motorja az ilyen összejöveteleknek, s amire csak ráadás volt híres-neves anekdotázása, amit mindig élvezettel hallgattak.
Bodrogiék ezúttal csendesen búcsúztatták az óesztendőt. Két kis unokával otthon töltötték az estét mély aggodalmak között. Egyetlen gyermekük, Kati lányuk súlyos szívműtét előtt állt. Erről a műtétről azt beszélték, a betegek ötven százaléka nem éli túl. Kati a kicsi gyermekeit a szüleire bízta. Hatvanas éveik felé közeledő szülőkre várt felnevelésük, ha ne adja Isten, tragédia történik.
Bodrogi Kati a házasságába betegedett bele. Gyermekei apja rossz társaságba keveredett, lumpolt, kártyázott, ivott, s ha Kati szólni mert, megütötte. Gyakran még a három, s négy esztendős gyermekeiket sem kímélte. Kati hazamenekült velük a fővárosból. Ácsfán biztonságban voltak, az alávaló fráter nem mert a robusztus termetű, számon kérő apósa szeme elé kerülni. Nem hiányoztak neki a gyermekei, apai érzéseit mutatta, még karácsonykor sem hívta fel őket telefonon, ahogy az sem jutott eszébe, hogy anyagilag gondoskodjon róluk.
A tantestület jelenlévő tagjai a Berki házaspár kivételével a fiatalabb nemzedékhez tartoztak, ki harmincon innen, ki negyven körül volt. Berkiék az ötvenes éveikben jártak. A társaság nagyobb része gondtalanul iszogatott, szokás szerint igyekeztek mielőbb megalapozni a jó hangulatot. Eszter ebben nem talált volna kivetnivalót, annál inkább meglepődik, hogy Berkiék mellett Móráékat is ott látja a társaságban. Két kolléganője haragban volt egymással. Nem mindennapi előzmény nélkül. A téli vakáció előtti napok egyikén a tanáriban Móráné, Etus kitépi Magda haját az utolsó szálig, ha a többiek nem szabadítják ki kezei közül a rémülten sikoltozó nőt.
Magda volt az oka, s igazság szerint csak azt kapta, amit kiérdemelt. Amolyan kéretlen erkölcsbírája volt a testületnek. Folyton figyelt, szimatolt, gyanakodott, ártatlan mosoly mögött is titkos viszonyt sejtett, s félmondatokkal célozgatott rá. Sokszor felborzolta a kedélyeket azon az alapon, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Olykor nyílt gyanúsításig elment, mint azon a napon. Nagyszünet volt, sokan voltak a tanáriban, Magda bement, futólag körbepillantott, s hangosan azt mondta, elképzelni sem tudja, miért van zárva a szertár, mikor egy perccel előbb látta bemenni Etust, s Halász Pistát. Miközben beszélt, nem vette észre, hogy Etus mindvégig ott volt a tanáriban, az egyik ablakmélyedésben készült a következő órájára. Kitört a botrány. Etus azóta nem állt szóba Magdával. Bodrogi igazgató jelezte, a téli vakáció után hivatalos folytatása lesz az esetnek. Férjeiknek volt köszönhető, hogy most mégis egy társaságban ültek. Móra nem volt a tantestület tagja, helyi mezőgép mérnöke volt, de irodalmat tanító felesége révén otthon érezte magát a testületben, s Berkivel összebarátkoztak. Együtt jártak horgászni, közös csónakjuk volt. Valahogy összehozták az estét, de gondjuk volt rá, hogy az asszonyok ne kerüljenek egymás közelébe, s az asztal két oldalán ültek le velük.
A facér Halász Pista lett Magda másik szomszédja. Magda figyelme mindjárt felé fordult. Faggatni kezdte, hogy is volt akkor a szertárajtóval. Pista azt felelte, biztosan egy percre beszorult, mert maga részéről semmit sem tapasztalt. Aztán bosszús nevetéssel súgta a másik oldalán ülő Gombos Gyurinak, hogy most mindjárt az következik, ha nem Etussal, akkor kivel ment be a szertárba.
Valóban így volt. Magda bele is kezdett, de Pista szerencséjére akkor érkezett Nagy Klára, s Magda nem tudta befejezni a mondatot. Klára történelmet tanított, nem tartották jó tanárnak, kevés energiát fordított arra, hogy tantárgyát megszerettesse a gyermekekkel.
Természetéből adódóan saját magával volt elfoglalva. Még hajadon volt, egyidős Szabó Marival, annak idején osztálytársak voltak az általános iskolában. Klára erről később igyekezett megfeledkezni. Eszterhez sem volt barátságosabb. Diákjaként nem szólította a keresztnevén, mindig csak Nógrádit mondott, kolléganőjeként is kerülte a közvetlenebb hangot, tartotta a három lépés távolságot.
Szólhatott ez a csinos, fiatal teremtésnek is. Mivel maga sovány, vagy inkább szikár nő volt, híján a női bájaknak. Talán ebből adódóan lett módfelett irigy, rosszmájú természetű. Nem csak Eszterrel bánt így, minden fiatalabb kolléganőjébe belekötött. Csak az idősebbekkel volt valamennyire elfogadható a kapcsolata.
A férfiakkal viszont kitüntető módon viselkedett, bármennyi idősek voltak. Negédes volt velük, gyakran már ízléstelenül az. Berki Jóskát mindig édes Józsikámnak mondta, a kémiában jártas Halász Pistát cukorfalatnak nevezte, matematikus Gombos Gyuri volt a lelke Gyurikája, míg fiatal védőnő feleségén átnézett az utcán, mint az üvegen. Gombosné miatta nem ment szívesen az ura kollégái közé, most is inkább otthon maradt a gyerekkel, s az anyósával.
Bodrogi igazgató sem úszta meg Klára turbékolását. Füle hallatára emlegette világra szóló koponyának, míg nap mint nap, igazgatók gyöngyének mondta, de olyan behízelgő hangon, hogy Bodrogi Dezső hátán szaladgált a hideg. Halász Pista évek óta igyekezett magától távol tartani a jóval idősebb, kicsit sem vonzó nőt, most felugrott helyéről, s Klárát kedves erőszakosan leültette Magda mellé. Maga számára Gombos Gyuri másik oldalán szorított helyet. Ez sem mentette meg attól, hogy Magda gondolatban tovább foglalkozzon vele. Miközben Klára társaságát színlelt örvendezéssel fogadta, már azon törte a fejét, mi okból udvariaskodott Pista ennyire, csak nem Klárával volt a szertárban, ráfanyalodott volna erre a piszkafára, ahogy Klárát magában nevezte, s azonnal puhatolózásba fogott. Azt akarta tudni, Klára hol volt, mikor Etus elkapta a haját. Klára átlátott az igyekezetén, de nem neheztelt. Éppen ellenkezőleg. Hervadozó leányságában hízelgőnek találta a gondolatbeli feltételezést, s olyan negédesen felelgetett, mintha legjobb barátnők volnának.
Etus gondolta magában, együtt van a zsák és foltja, csak Pék Erzsi hiányzik mellőlük. Pék Erzsi is ott volt a társaságban, de partnere lekötötte figyelmét. Erzsi harmincvalahány évével még nem talált magához méltó társat, most egy tóvári, középkorú urat hozott magával, s vizsgáztatta társasági viselkedésből.
Etusnak is volt nőszomszédja, mindjárt kettő is. Közvetlenül mellette Fodor Juli ült. Juli, mint tudott, a tanácson keresztül volt szoros kapcsolatban az iskolával. Emberséges viselkedése, az iskolát segítő igyekezete miatt a testületből sokan kedvelték, s mivel egyedülálló, elvált nő volt, gyakran meghívták a közös bulikra. Néhányszor Eszter is magával vitte, most egyszerre ketten hívták, Etus és Verebes Ági. A kis tornatanárnő Juli másik oldalán ült, fiatalabb volt mindkettőjüknél, Eszterhez állt korban közel. Ági egyformán jóban volt Etussal, Julival s Eszterrel. Az asztal túloldalán ülő kolléganőit, s Pék Erzsit egyikük sem kedvelte.
Etusék összehajoltak, s halk nevetgéléssel megbeszélték a történteket, Halász Pista menekülését, Magda és Klára nagy összeborulását. Ha sejtik, hogy mindez a szertári rejtély miatt van, hangos nevetésbe törnek ki, annyira képtelennek tartották volna Magda feltételezését. Halász Pista nem volt ráutalva arra, hogy a Klára-féle nők kegyeit keresse. A faluban legjobb partinak tartották, ahogy régebben emlegették az olyan, házasodó korban lévő fiatalembert, aki egyszerre volt jóvágású, jó családból való, jómódú, s saját egzisztenciája is volt hozzá. Pista a helybeli, nagy tiszteletnek örvendő orvos fia volt, s mi tagadás, sok lányos háznál látták volna szívesen. A lányos mamák hiába reménykedtek, Pista szíve már foglalt volt. Komolyan beleszeretett abba a kolléganőjébe, aki most várandósága miatt nem vett részt a bulin. Érzései viszonzásra találtak. Mónika akkor már várandós volt nehéz természetű, gyógyszerész férjétől. Pistával úgy döntöttek, a babára tekintettel, s mindannyiuk nyugalma érdekében, várnak addig, míg a baba megszületik. Mónika akkor elválik a nehéz természetűtől, hogy végre szívük szerint, közösen folytathassák életüket. Addig csak titokban találkozhattak. Az iskolában egymásra nézni sem volt tanácsos Magda miatt, de mikor már nem bírták tovább érintés nélkül, kockáztattak. Eltűntek néhány percre a szertárajtó mögött egy-egy csókra, ölelésre.
Magda mit látott valójában, ki tudja. Gömbölyödő, szőke Mónikát bármilyen messziről is, hogyan téveszthette össze a törékeny, alacsony termetű, barna hajú Etussal, megfoghatatlan. S, hogy gondolhatta, ha nem Etus volt, akkor a magas, szikáran sovány Klára lehetett, örök rejtély marad.
X/39
A vendéglőben a szilveszteri vacsora kezdetét fél nyolcra hirdették. Eszterék csak néhány perccel előtte érkeztek meg. András szerencsére könnyen talált parkolóhelyet. Faluhelyen ezekben az években még jóval kevesebb gépkocsi volt, mint manapság. Helybeliek ezen az estén szívesebben indultak a vendéglőbe gyalog. Köztudott volt, hogy a rend őre, a szomszédos rendőrőrsről szemmel tartja a gépkocsival érkezőket, s távozáskor a volánhoz ülők biztosak lehettek benne, egyikük sem ússza meg Balla túlzásba vitt érdeklődését, hogy a vendéglőben mit, s mennyit fogyasztottak.
Mari is tudott Balla ügybuzgalmáról, s figyelmeztette Andrást. Nem kellett aggódnia. András önként, s látható örömmel felvállalta a családfő tisztét. Kijelentette, beéri majd alkoholmentes italokkal, de a hölgyeket nem engedi a téli hidegben gyalogolni. Ahhoz valóban vékonyan öltöztek a télikabátok alá, mivel ilyen alkalommal nem bújhat pulóverbe, hosszúnadrágba az a hölgy, aki büszke örömöt szeretne szerezni a párjának. András pedig részt kért az örömből. Mikor meglátta Marit kilépni a szobából, elakadt a szava, s emelkedő mellel bámulta néhány pillanatig, aztán magához ölelte, s inkább nyögte, mint mondta,
„ Köszönöm, szívem!”
Ezzel az elégedettséggel segítette ki a kocsiból a vendéglő előtt is. Magához fogta, s jókedvűen indultak volna befelé a díszkivilágítással hívogató vendéglőbe, de Eszter miatt meg kellett állniuk. Úgy tűnt, kiszállás közben a magas sarkú csizmájában kibicsaklott a bokája. Egy lábon állt a kocsi mellett, egyik kezével a kocsiba kapaszkodott, miközben próbálgatta a felemelt lábfejét, mint aki nem tud ráállni. Kismagdi tanácstalanul topogott mellette, Barna támaszul felajánlotta karját, de Eszter elhárította. Azt mondta, mindjárt helyre rázódik a lába, menjenek be nyugodtan mindannyian, majd Bálinttal utánuk megy.
Tasi Bálint a vendéglő előtt várt rájuk. A fiú odasietett, s maga is rábeszélőn mondta, gondjaiba veszi Esztert, menjenek nyugodtan. Nem volt véletlen az igyekezete. Eszter szabad kezével egyezményes jelükkel segítségül hívta.
Mariék elindultak, András pár lépés után hátraszólt.
-Jobb oldalon az első sor első asztal lesz a miénk!
Bálint intett, hogy rendben, aztán várt pár pillanatot, míg a társaság hallótávolságon kívül került, s nevetve kérdezte, mint aki sejti, hogy egészen másról van szó.
- Bepánikoltál, micuska ?!
Régi szokása volt Esztert becézgetni. Még gyermekkorukban nevezte el micuskának, olykor cicmicnek, az akkoriban minden gyerek által ismert, s kedvelt Cicamica bábfigura után. Hogy mikor becézte, s hogy szólította éppen, az mindig a helyzettől, s hangulatuktól függött. Az utóbbi években csak ritkán fordult elő.
Sejtése beigazolódott. Eszter lábának nem volt baja, de amint meglátta Zoli kocsiját néhány méterre tőlük, úgy felpörgött a szíve, hogy képtelen volt a többiekkel tartani. Mikor túljutott a felindultságán, elfogta valamiféle tehetetlen düh. Legszívesebben beleverte volna fejét András kocsijába, amiért naiv módon egy percig is elhitette magával, hogy pusztán józan megfontolás alapján dönthet majd.
-Itt van!- mondta ideges hangon, s Zoli kocsija felé mutatott, így is folytatta- Láttad ?... Kivel jött?...Nővel?!
Bálint megfogta Eszter vállát, s gyengéden, becézőn felelt.
-Nyugi, édes kis cicmicem! Láttam, beszéltem is vele. Számít rá, hogy jöttök. Nem Hajnitól tudja. Nővéremnek egy szóval sem említettem. A bal oldali első sor, első asztalát foglalta le. Aligha véletlenül. Talán Miska bácsi, vagy András akar besegíteni a sorsnak.
Eszter szinte topogott türelmetlenségében.
- De kivel jött ?
- Mondom, hogy nyugi! - mondta Bálint most szigorú hangon- Hasonló korú sráccal, s egy középkorú házaspárral jött… Be kellene mennünk, de így nem tanácsos. Sík ideg vagy, csak a vak nem látja. Szedd össze magad szépen. Okos kislány vagy, menni fog!
Eszter idegesen felnevetett.
- Okos?! Ha az volnék, nem jövök ide!
- De itt vagy, és összeszeded szépen magad, mielőtt mindketten megfagyunk.
- Rendben, megpróbálom. Induljunk, de lassan. Ugye, nincsenek sokan ? Mondd, hogy nincsenek.
- Nem vigasztalhatlak. Telt ház van. Itt a tantestület is majdnem teljes létszámban. Megfeledkeztél róla?
Eszter megtorpant.
-Jaj, ne! Tisztára elfelejtettem… Bálint, én nem megyek be. Nem megyek! Bent bármi történik köztünk Zolival, akár jó, akár rossz, Klára, Magda, Pék Erzsi, rajtunk fogják köszörülni a nyelvüket egész évben. Zolival majd máshol, máskor rendezzük a köztünk lévő gondot. Most inkább hazamegyek!
Bálint halkan nevetett.
- Ne bomolj, cicmic! Bejössz, szembenézel azzal, amivel kell. Méghozzá nyugodtan, felemelt fejjel, ahogy hozzád illik. A történtek miatt nem neked kell lehajtanod a fejed. Hajtsa le az, izguljon az ennyire, aki hibázott. Kláráék véleményére pedig vidáman fütyülj. Különben tényleg lesz témájuk egész évben, és nem is akármilyen, mert itt és most, az ölembe kaplak, s úgy viszlek be!
Eszter idegesen nevetett, majd kis idő után, mint aki kezd felszabadulni a helyzet hozta nyomás alól, lassan visszatalál megfontolt önmagához, azt mondta:
- Igazad van! Mindenben igazad van. Menjünk!
Elindultak újra, Eszter pár lépés után megkérdezte:
- Kárász Dávidot is láttad?
-Jó, hogy említed! Beszéltem vele. Itt várt kint egy darabig. Kiderült, hogy rátok vár. Mesélte a majorbeli találkozását Kismagdival. A fiú valamit alaposan félreérthetett, mert nagyon be volt indulva. De aztán felvilágosítottam a valós helyzetről.
Eszter gyorsan elmondta, hogy Kismagdinál miképpen változott a helyzet, s hozzátette kérését is. Bálintot meglepte a gyors változás. Hangot adott neki a maga megfontolt, visszafogott módján, de rábólintott Eszter kérésére, megkeresi Dávidot, s rendbe hozza a dolgot. Közben nyitotta a vendéglő ajtaját, s férfiként elsőnek lépett be, ahogy tanácsos hölgytársaságban minden vendéglőfélében. Eszter követte, s egy-két lépés után megpillantotta Zolit a bal oldali asztalnál, éppen szembe ült a bejárattal.
