Az érzelmek sodrásában

X/26
     Karácsony előtti, utolsó vasárnapon, vagy ahogy manapság mondani szokás, aranyvasárnapon sokan várakoztak a főtéri buszmegállóban, míg mások a közelben lévő templomba igyekeztek a nyolcórás misére.
Eszter a főtérig anyjával tartott. Mielőtt elváltak, a másik irányból feltűntek Nógrádi Andrásék. Ezúttal az egyik közeli házban kaptak szállást. Mariék bevárta őket, s rokonok módjára üdvözölték egymást. Eszter beállt a buszra várakozók közé, hangosan köszönt. Kórusban fogadták. Néhányan arról beszéltek, hogy a hó miatt hiába várják az autóbuszt. Csak a hókotró érkezett meg, s vezetője nem biztatta a várakozókat. A hókotró megindult vissza Tóvárra a másik nyomon. Eszter meglátta Tasi Bálintot kiállni a pedagógusház alagsorában lévő garázsukból. Tudta, csak Tóvárra készülhet, falun belül, ilyen időben kevesen ülnek kocsiba. Úgy volt, ahogy gondolta. Hajnihoz indult, vitte a kimosott ágyneműt, s a süteményféléket az ünnepekre. Beült mellé abban a reményben, hogy biztosabban eljut a városba. Pillanatokon belül vagy húszan fogták körül a kocsit. Bálint az a kedves, jószívű fiú maradt, aki volt iskoláskorukban, s engedte beszállni azt, aki valamiképpen befért. Nagy lett a tülekedés. Mindenki hangosan bizonygatta, hogy neki miért sürgősebb az útja, mint másnak. Megjelent egy másik autó is a főtéren, s néhányan átpártoltak. Végül három, jómódjában tekintélyes asszony győzött, s nagy nehezen bekászálódtak a hátsó ülésre.
Az asszonyok tegezték Eszteréket. Kistelepülésen szokás azon az alapon, hogy a fiatalt születése óta ismerik. Tanultakkal sem tesznek kivételt, de a többség a tanult embernek kijáró tisztelettel teszi. Az sem ritka, főképpen az idősebb emberek között, hogy megemelik hozzá a kalapot. Míg mások előtt a diploma csak akkor tekintély, ha vagyonnal párosul. A kocsiba települt asszonyok az utóbbiak közé tartoztak. Nem respektálták a két fiatalt, mivel tudott volt szerényebb anyagi helyzetük. Volt köztük egy sok beszédű, kíváncsi természetű asszony, bizonyos Muhiné. Alig indultak el, Bálintnak kellemetlen kérdéseket tett fel Hajnival, Tasi tanítóékkal, s a vőnek gondolt Andrissal kapcsolatban.
Nagy hangon szólalt meg.
- Az ám, Bálint, hallod-e! Hajniék hazajönnek karácsonyra, vagy harag van még. A népek azt beszélik, tanító úrék azért nem veszik be a vőt, mert fiatalabb Hajninál. Aztán, tényleg fiatalabb? Na, nem azért kérdem, hogy megszóljam. Akár tehetném is, mert Hajni uráról azt is beszélik, fiatal korára igencsak különös természete van. Szokták látni Hajnival. A tóvári nagyáruházba járnak vásárolni, amelyik a szobornál van, a sarkon. Mondták, ha egyedül van, órákig válogat. Múltkor is a kenyereknél. Először végignézte az összes kenyeret, mire kettőt betett a kosárba. Utána háromszor kicserélte mind a kettőt. Hajni állapotosan hogy tudja elviselni a bakafántos természetét ?
Mellette ülő asszony is megszólalt.
- Ügyvéd az is, mondta a Birkás sógor. Volt nála. Szomszédja elbitorolt szép sávot a kertjéből, mikor húzta a kerítést. Fizetni meg nem akart. A sógor perre vitte. Először Hajnihoz ment, ha már falubeli, de nem ért rá, átpasszolta ehhez. Azt mondta a sógor, ahogy ez beszél, azt közönséges ember nem érti meg. Rendes szót nem mondott, csak sorolta a törvényeket, mint a motolla. A sógor ijedtében azt nézte, merre az ajtó. Mondtam is az uramnak, : ügyvéd, nem ügyvéd, Hajniék se fognak meggazdagodni, ha az urán múlik!
Muhiné hangja felcsattant.
- Még ez is! Amondó vagyok, tanító úréknak nem az a bajuk, hogy fiatalabb. Igazam van, Bálint?! Mondjad csak meg nyugodtan, ha nincs igazam. Mondjad csak, mondjad!
Bálint rendíthetetlen nyugalommal hallgatta, talán még mulatott is magában, s Eszterre kacsintott jókedvűen, mikor válaszolt.
-Mondom én, Muhi néni, mondom mindjárt, amint helyet tetszik cserélni velem. Amíg válaszolok, tessék erősen fogni a kormányt, és nagyon figyelni az előttünk cammogó hóekére. Ha közelebb kerülünk hozzá, a szélvédőt úgy beteríti hóval, hogy megyünk egyenesen az árokba. Na, megálljak? Cserélünk?
Az asszony ijedten tiltakozott, a többiek nevettek. Eszter mosolygott. Szerette Bálint humorát, noha másféle volt, mint Zolié, de Bálint nyugodt, csendes természetéhez ez illett jobban.
X/27
     Tasi Bálint termetre magas, vállas fiatalember volt, barna hajú, kék szemű. Tanult hivatása szerint mezőgazdász. A helyi szövetkezetben dolgozott. Ha tehette, gyalog járta a határt. Szerette a földet, a friss szántás illatát, a madárcsicsergéses csendet. Kedélyéről, életérzéséről árulkodott az a néhány szál mezei virág, melyet farmerből készült kalapja zsinórja mögé tűzött. Csendes, nyugodt természete mellett ügyeiben igen határozott volt, erős kézfogása is árulkodott róla.
Kettesben csak aztán beszélgettek, mikor az asszonyokat kitették a város központjában. Eszter szemében Bálint az a régi, megbízható barát maradt, akivel nem kellett megújítani a barátságot időről-időre. Magától értendőnek tartotta, hogy így van, s így lesz mindig. Bizalommal volt hozzá most is, s elmondta utazása célját. Bálint ismerte Zolit, nővérénél néhányszor találkoztak, s olykor összefutottak Miska bácsi vendéglőjében, noha ilyenkor éppen csak üdvözölték egymást. Bálintban mennyi érzés volt Eszter iránt a hajdan született, mély érzésekből, az most sem derülhetett ki. A maga nyugodt módján hallgatta Esztert, majd kedvesen mondta, tízesztendős koruk óta azért drukkol, hogy Eszternek minden kívánsága teljesüljön.
Eszter hálás puszit adott érte, s vele tartott Hajnihoz. Úgy döntött, Zolit hagyja még aludni. Ha kipiheni magát, könnyebben szót érthet vele. Biztos volt benne, hogy megbántottságában keveset aludt az éjszaka. Azt is türelmetlenül várta, hogy Hajninak beszámolhasson élete nagy fordulatáról.
Hajni megörült mindkettőjüknek. Alig léptek be, mondta máris, hogy nagyon egyedül érezte magát. Andris hazautazott a szüleihez az ünnepekre. Eszter szomorúságot hallott ki a hangjából. Bálinttal titkon összenéztek. A fiú is így gondolta. Gyerekkori barátságuk idejéből megőrzött, egyezményes kézjelekkel megerősítették egymás tapasztalatát. Hajni közben arról beszélt, hogy Andris állandóan hívogatja, hol a hogyléte felől érdeklődik, hol azért aggódik, megvett-e mindent, amire szüksége lehet. Harmadik híváskor már találgatott. Negyedszerre már egészen biztos volt benne, hogy valami fontosat mégiscsak elfelejtett, s vissza akart jönni.
Hajni elérzékenyüléssel vegyes bosszankodással mondta:
-Mondtam neki, eszébe ne jusson visszajönni, mert agyonütöm! Szülei hónapok óta hazavárták. Különben is, csak egy dolgot felejtett el, a nyugtatót, mert még egy ilyen telefon, s a falnak megyek!
Nevettek. Aztán Eszter megölelte, s melegen mondta:
-Látod, te is elmondhatod, van valaki, aki mindenre hajlandó érted!
Bálint megpihentette rajtuk a tekintetét. Olyan volt az arca, mintha kitörni készülő érzéseivel küzdene, s sietős léptekkel kiment a nappaliból. Elmenőben szólt vissza, le kell szaladnia az autóhoz. Alighanem, rajtafelejtette a világítást.
Amint kettesben maradtak, Eszter mesélt. Elmondott mindent apróra, s Hajnin látszott az öröm. Sohasem volt irigy Eszterre. Maga bármilyen boldogtalan volt, Eszter örömének mindig tudott örülni. Nem volt abban szemernyi alakoskodás sem, mert a lélekben fogant barátságok mentesek az alantas érzésektől.
Bálint jó óra múlva tért vissza. Nem adott rá magyarázatot, helyette újságolta, hogy megindult újra a hóesés. Sűrű, nagy pelyhekbe hull a hó, miközben erősen fúj a szél. Hozzátette, hosszan nem időzhet, mert két-három óra alatt is járhatatlanná válhat a tessék-lássék ekézett, amúgy is rossz állagú ácsfai bekötőút. Eszter gondban volt. Eredetileg úgy tervezte, Zolival elrendezik a köztük lévő gondot, aztán Zoli még délelőtt kiugrik vele Ácsfára. Zolinak déltől elfoglaltsága volt a Művelődési házban. Bábjátékosokat hívott meg karácsony tiszteletére a város iskolásainak, óvodásainak. Három előadást tartanak. Fogadnia kell a színészeket, megebédeltetni őket, aztán rendelkezésükre állni egész délután. Este diszkó lesz, onnan hajnalig nem mozdulhat. Feladata, gondja a rend, s a berendezés megóvása.
Eszter gondolta, ha így esik, s még bizonytalanabbá válik a közlekedés, Zoli nem vállalja majd a hazafuvarozását, mivel délre mindenképpen a helyén kell lenni. Máskor ez nem volna probléma. Zolival maradna sokáig, s Hajninál éjszakázna. Ezúttal haza kellett mennie mielőbb. Anyja szinte könyörgőn kérte. András a mise után megint náluk lesz egyedüli vendégként. Barna elvállalt valami munkát szállásadójuk pincéjében. Nem hagyta ki a jó keresetet. Anyja attól tartott, ha Andrással kettesben maradnak, s valamelyik szomszéd tudomására jut, holnap már az egész falu a szájára veszi őket. Mari valóban változóban volt, rugalmasabb lett, s kevésbé riadozó, de még kötötte a körülötte élők ítélkező szokása, melyet tanácsos volt figyelembe venni annak, aki nyugalomban szeret élni.
Elmondta Bálintnak a gondját. Úgy döntöttek, Bálint máris elugrik vele Zoli albérleti lakásához, hogy mielőbb rendezzék a köztük lévő helyzetet. Zoli majd visszafuvarozza Hajnihoz. Bálint két órát vár rá, nem többet, mert különben maga sem jut haza. Felöltöztek, s éppen indultak volna, mikor csengettek. Bálint állt közelebb az ajtóhoz, s kinyitotta. A szemben lévő lakás tulajdonosa volt, kávét kért kölcsön. Zsókának hívták, negyvenes éveiben járó, válófélben lévő nő volt, amolyan mutogatós típus. Szerette a mély dekoltázsokat, combközépig felhasított szoknyákat. Most átlátszó muszlin köntösben volt, ami inkább kiemelte, mintsem takarta az alatta lévő csipkés fehérneműt. Nem csak Bálint, Eszter is zavarba jött. Kikapta Zsóka kezéből az üres kávés dobozt, s bement vele Hajnihoz. A nappaliba behallatszott Zsóka hangja. Hajni elhelyezkedett a heverőn, hogy bedagadt lábait feltehesse a kispárnák tetejére, s halkan mondta:
-Adj neki, de ne sokat, mert teljesen rám szokik. A héten már negyedszer kér valamit.
Eszter egy főzésre való kávét öntött a dobozba, s kivitte. Zsóka a hideg lépcsőházban várt, de aligha fázott, mert nagy élvezettel cukkolta Bálintot a nyitott ajtóban, éppen azt mondta:
- Majd te se vörösödsz, ha istenigazából elkap a hév, mint az új barátomat. A drágám tegnapig csak kolléga volt. Éjfélkor meg ráragadt a csengőmre, és hozzám borulva sírta, hogy meghal a csókomért… Nem hagytam meghalni!
S, gurgulázó nevetése betöltötte a lépcsőházat. Eszter gondolt magában, amit gondolt, s nyújtotta a dobozt.
- Hajni üzeni, csak egy főzésre valót tud adni, sajnálja!
Zsóka elvette a dobozt, s furcsa nevetéssel kérdezte :
- Mérget is tettél bele ?
Eszter értetlenül nézett rá.
-Mérget ?!
- Csak vicceltem! Bernát Zolinak viszem. Nálam vigasztalódott az éjjel. Gondolom, nem bánod, ha dobtad a régi pasid miatt. Teljesen kibukott. Be kellett vetnem apait-anyait, hogy megvigasztaljam. Őrületesen sikerült. Hajnalig nem engedett ki a karjaiból. Azóta alszik, mint akit fejbe vágtak. Pedig délig ki kell paterolnom, jönnek a fiamék ebédre. Nem találhatják az ágyamban.
Eszter fehér lett, mint a fal.
- Nem igaz! – mondta kiáltó tiltakozással, de lelkében már megkondultak a félrevert harangok. Zsókát félrenyomta az útból, s rohant a szemben lévő lakás résre nyitva hagyott ajtaja felé.
Hajni mindent hallott, s kikiabált a szobából.
-Bálint ne engedd! Menj utána. Hozd vissza!
Bálint három lépéssel utolérte, s szinte könyörgött, de Eszternek beszélhetett. Ment, rohant, mint akinek az élete függ tőle. Mögöttük futott Zsóka, s felháborodva kiabálta, hogy mégis, mit képzelnek, ez itt az ő lakása. Azonnal távozzanak. Mondta volna tovább is, de lebegő muszlin köntöse a folyosóján beleakadt valamibe, s lefékezte. Hajni akkor ért oda dagadt lábaival, s kénytelen volt kiszabadítani, a keskeny folyosón gömbölyödő pocakjával nem fért át Zsóka, s a cipős szekrényke között.
Eszter segítség nélkül is tudta, hol kell keresnie a hálószobát. A lakás tükörképe volt Hajni lakásának. Kilökte a háló ajtaját, aztán megtorpant. Zoli hason fekve aludt a franciaágyon, a paplan deréktól felfelé szabadon hagyta izmos, mezítelen felsőtestét. Alsónadrágja az ágy előtt lévő szőnyegen hevert, egyértelművé téve a helyzetet. Eszter sohasem ismert csalódást érzett. Nem is csalódás volt ez, hanem mélységes mély bánat. Belső zokogással nézte. Már nem akart közelebb menni. Nem volt tévedés, nem volt mentség.
Hajni másképpen gondolta. Mondott egy cifrát, s felkapta a kis asztalon álló, tekintélyes konyakosüveget, jó félig volt. Zsóka újra tiltakozott.
-Jaj, ne ! A franciaágyam, a drága szőnyegem! – jajveszékelt, közben el akarta venni Hajnitól az üveget.
Hajni meghátrálásra késztette. Mérgében azt mondta, fejezze be a tiltakozást, mert különben nem vállalja tovább a képviseletét, s akkor megnézheti magát. Nem volt etikus a válóperével zsarolni, de hasznos volt, mert Zsóka mindjárt abbahagyta az ellenkezést. S, a fél üveg konyak magasról zuhogni kezdett Zoli nyakába, hátára. A fiú megmozdult. Méltatlankodó hangot hallatott, megfordult, eltakarta arcát, s tiltakozón kiabálta:
- Eszednél vagy ?!... Hagyd abba! … Hagyd már abba, ébren vagyok!
- Arra ne várj, hogy jó reggelt kívánjunk hozzá!- mondta Hajni dühös hangon, s lecsapta az üveget.
Zoli a hangra felült hirtelen. Elképedve bámult Hajnira. Aztán a többiekre. Amint meglátta köztük Esztert sápadt arccal, könnyekben úszó, vádló szemekkel, hamuszürkére változott az arca, mint aki már tudja, valami őrületesen ostoba dolgot művelt.
- Hol a francba vagyok ?- morogta maga elé.
- Pácban, öreg, de nyakig! Mi a fenét keresel Zsóka ágyában?- kérdezte Bálint bosszús hangon.
- Hol?!... Hogy azt a …! – káromkodott Zoli, s indulatában a levegőbe ütött. Aztán kiült a franciaágy szélére, a paplant az ölébe vonta, s bámult a semmibe.
A többiek sem tudták, hogyan tovább. Zoli végre megmozdult, becsavarta magát a paplanba, s megindult Eszter felé olyan arccal, mint akinek súlyos mondandója van. Eszter nem várta be. Fordult, s rohant. Hajni a nagy pocakjával loholt utána, elkapta a karját, mielőtt elérte volna a földszintre vezető lépcsőt, s valósággal berángatta a lakásába.
- Hagyj elmenni!- zokogta Eszter, s a falhoz borult.
X/28
     Hajni nappalija ebben az órában hasonlított azoknak a külföldi krimisorozatoknak záró helyszínére, melyekben a szereplőket összeterelik, s az illetékes nyomozó szembesít mindenkit mindenkivel, míg végül összeáll a kép, kiderül az igazság, s lelepleződik a bűnös.
Itt is együtt voltak a történtek szereplői. Nyomasztó csendben várakoztak. Eszter az ablaknál állt, háttal mindenkinek, s időnként megtörölte a szemeit. Zoli már utcai öltözékben az egyik fotel karfáján ült, s kitartóan bámulta a szőnyeg mintáit. Bálint lovagló ülésben terpeszkedett el egy puffon, s a közelében lévő akvárium életét tanulmányozta. Zsóka a folyosóra vezető ajtó mellett húzódott meg nyakig zárt szabadidőruhában. Nagyon ellenére volt a jelenlét, de vesztésre állt a válópere, mikor rákönyörögte Hajnira, s most sem mert nemet mondani.
Hajni volt az egyetlen köztük, aki mozgásban volt. Dagadt lábaival, gömbölyödő pocakjával jött-ment a szobában, mint aki erősen gondolkodik.
Végül megállt Zsóka előtt, s ráparancsolt.
- Szó szerint mondd el, Zoli mit mondott, mikor az este kinyitottad az ajtót, de pontosan idézd?!
Zsóka feszengett, noha nemrégiben még élvezettel emlegette. Dicsőségnek tartotta, hogy negyvenes nő létére, huszonéves fiatalember akart meghalni a csókjáért.
- Valósággal hozzám borult, s csak annyit mondott, – meghalok a csókjáért!
- Így mondta – csókjáért ?!
- Így mondta.
- Kollégák vagytok. Tegeződtök. Nem tűnt fel, hogy nem tegeződőn mondja, – meghalok a csókodért ?
- Most, hogy mondod..., - felelte Zsóka bizonytalan hangon.
- Beszéljünk a kirúgásról. Zoli kifejezetten azt mondta, hogy Eszter kirúgta a régi pasija miatt ?
Zsóka rágta a szája szélét, s Zoli felé nézett, mint aki segítségre vár, de Hajni hangja erélyesen csattant.
-Ne nézz rá! Aki olyan részeg volt, hogy nem tudott megállni a lábán, attól felesleges segítséget várni. Inkább gondolkozz erősen, mert fontos, hogy mit mondott !
- Azt hajtogatta, hogy Eszter régi fiúja visszajött. Amint Eszter meglátta, elengedte a kezét. Sírva hajtogatta a csuda tudja hányszor… Mi másra gondolhattam volna, ha nem kirúgásra ?
- Hogy mindössze annyi történ, amennyit mondott. Fogták egymás kezét, Eszter meglátta a fiút, s hirtelen támadt zavarában elengedte Zoli kezét. Szakításról szó sem volt, kirúgásról pláne! A vége mégis féltékenységből eredő sértődés lett. Igaz, Zoli ?
Zoli arca még mindig szürke volt, most a vállai is megroggyantak, s nem a kérdésre felelt.
- Nincs mentségem. Nincs. Olyan felesleges kutatni, hogy volt. Eltévesztettem az ajtót hülye módjára, vagy direkt mentem hozzá ? Eszter úgysem bocsát meg. Igaza van. Nagyot vétettem. Nem érdemlek bocsánatot.
Hajni néma, dühös mozdulattal mutatta a fiúnak, hogy nem normális. Hangjában is érződött az indulat.
- Jegyezd meg, minden helyzetben tisztán kell látni! Ugyanis, az embernek rohadtul nem mindegy, hogy a szerelme tudatosan csalta meg, alávaló, szemét módon, vagy csak részeg kábulatában panaszkodni indult közös barátjukhoz, de szerencsétlenségére rossz ajtón csengetett, s egy szédült tyúk behúzta az ágyába. Konyakkal itatta, nehogy kijózanodjon idő előtt, s eszébe jusson, hogy nincs keresnivalója az idegen ágyban… Szégyen és gyalázat! Bálint, kísérd ki Zsókát, mielőtt hozzávágok valamit! Utána nézz meg a fürdőszobában, ott vagyok-e.
Zsóka nem várt kíséretre, eltűnt pillanatok alatt. Hajni közelebb ment Eszterhez, s melegen mondta:
- Tudom, hogy fáj, de gondold meg mégis, hiszen mindkettőtök boldogsága a tét.
Eszter hang nélkül sírt, csak válla remegése árulkodott. Hajni sóhajtott, megsimította a hátát, s indult kifelé Bálint után, közben néma szájmozgással sürgette Zolit, hogy menjen már oda Eszterhez. Zolira ráfért a biztatás, olyan elesettnek tűnt, mint akinek jártányi ereje sincs. Pontosan tudta, vert helyzetben van. Mellette az idő is sürgette, perceken belül indulnia kellett a Művelődési házba. Eszter mögé lépett, s nagyon csendesen szólt.
- Édes, kicsi édes, bocsáss meg, nem volt tudatos!...
Eszter nem felelt. Zoli gyengéden a hátához hajtotta a homlokát, mint aki feloldozásra vár. Eszter elhúzódott, s nyilvánvaló bánattal felelt.
- Ne érj hozzám!... Menj el!... Kérlek!... Menj el!
Zoli lehajtotta fejét, mozdulatlanul állt egy ideig, aztán megfordult, s lassú, fáradt léptekkel kiment a szobából. Eszter hallotta becsukódni a bejárati ajtót. Kitört belőle a sírás. Halkan sírt, röviden, mint aki fojtogató könnyeitől akar szabadulni. Lekuporodott aztán a fotelba, noha legszívesebben kifutott volna a világból.
Hajni visszatért a szobába, szótlanul rendezgette heverőjét, megint egymásra rakta a kispárnákat, hogy feltehesse újra a lábait. Hosszú percekig hallgattak. Majd Eszter magára erőltetett nyugalommal kérdezte :
- Bálint visszajöhet? Indulnunk kell. Mindjárt dél. Anya már biztosan nyugtalan.
Hajni elhelyezkedett a heverőn, kis nyögéssel feltette lábait a kispárnákra, s csak aztán felelt.
- Én is nyugtalan vagyok. Az a gyanúm támadt, hogy pasik dolgában folyton félrevezeted magad!... Eszterem, te nem szereted Zolit. Szerelemmel biztosan nem, ha már átléptél rajta!
- Ezt ne mondd!- sírt fel Eszter - Igenis, hogy szeretem! De láttam egy másik nő ágyában. Majdnem beleszakadt a lelkem. Ha valami csoda folytán megbocsátanék, boldog már sohasem lehetek vele, mert ébren, és álmomban kísértene a látvány, égetne az ölelkezésük tudata. Megmérgezné minden percünket. Iszonyúan fáj, ami történt. El sem tudom mondani, hogy mennyire. Bocsánat, ha nem látszik rajtam, de uralkodnom kell magamon, ha nem akarok beledögleni itt, és most!
- Így már mindjárt más! – mondta Hajni elégedetten- Ha ennyire fáj, akkor valóban szereted, és megbocsátod a botorságát. És, boldog leszel vele, nagyon boldog. Egy ilyen marhaság nem tudja kitörölni az ember lelkéből a szerelmet. Magad is tudod, hogy csak buta féltékenységben, és mértéktelen italozásban vétkes. A többi Zsóka számlájára írandó. És, egy frászt fog kísérteni. És, semmit sem mérgez meg. Pár nap múlva már nem látod ilyen tragikusan. Kár, hogy éppen karácsony előtt történt. De az új esztendőt már együtt ünneplitek, ebben biztos vagyok!
- Azért ne éld bele magad túlságosan!- mondta Eszter neheztelőn, mert egyre nyilvánvalóbb volt, hogy Hajni megbocsátó Zolival szemben, mintha azt mondaná vele, aki szerelemmel szeret, annak mindent meg kell bocsátani, mindent. Lázadt a gondolat ellen, s ingerülten folytatta - Főképpen Zolit ne biztasd vele, nehogy kijöjjön Ácsfára karácsonykor, mert látni sem bírom, érted ?!
Hajni nyugodt maradt, s szinte egykedvűen mondta:
- Most. Szenteste pedig ráborulsz a karjaidra sírva!
- Biztosan így lesz. De majd eszembe idézem, hogy mit műveltek ezzel a nővel!
-Látszólag vele. De lelke szerint, te voltál a karjaiban. Emlékezz csak, mit mondtam magamról!
-Ez csak a te teóriád, Hajni!
- Több, mint teória! Mit gondolsz, mikor rádöbbent a történtekre, kinek az édes jó anyját tisztelte meg azzal a dühös káromkodással, s vajon miért ? Akkor döbbent rá, hogy mibe vitte bele a nő, miközben annyi köze sem volt hozzá, mint nekem a motelbeli férfihoz, pedig én tudatosan vállaltam fel a helyzetet. Zolit részeg kábulatában belevitték. Téged szeret teljes lelkéből, már sokszor bebizonyította. Most sem érezhetett másképpen. Az ölelése csak neked szólhatott.
- Ne keress mentségeket, mert nincsenek.., - mondta csendesen. Hajni állapota miatt nem akart éles vitát, noha komolyan bántotta, s bosszantotta az igyekezete.
Hajni nem adta fel.
- Rendben van! Zsókát áthívatom újra. Bármennyire az ízlésem ellen van, megkérdezzük tőle, Zoli hogy szólította ölelés közben? Ide a rozsdás bökőt, ha nem „ édes, kicsi édes” lesz a válasz!
Eszter kezdte elveszteni magára erőltetett nyugalmát.
- Hajni ne tedd ezt velem!- mondta könnyes tiltakozással, s fogta a táskáját, mint aki indulni akar.
- Csacsi, ne bántódj meg! Csak azt akarom, hogy nézz szembe a tényekkel. Akkor is, ha most még nem vigasztal.
- Később sem fog!
Hajni csóválta a fejét, sóhajtott is hozzá, s kikiáltott Bálintnak, bejöhet, indulhatnak. Aztán bepárásodott szemekkel mondta:
- Csak azért is – Áldott, békés, boldog, karácsonyi ünnepeket!
Eszter kicsit összeszedte magát, hozzáhajolt, puszit nyomott az arcára, s maga is elérzékenyült.
- Neked is, a kicsi pocaklakóknak is áldott, boldog ünnepeket. Jövök a két ünnepnap után, rendben ?!
- Aranyos vagy! Ha rosszak az útviszonyok, ne nyugtalankodj miattam. Itt lesznek a szüleim.
Bálint már a szobában volt, s Eszternek tréfás, panaszos hangon mondta :
-Én viszont olyan egyedül leszek otthon, mint a kisujjam. Védőszárnyaid alá vehetnél.
Hajni jóízűn nevetett. Eszter csak mellékesen felelte, majd útközben megbeszélik, s indult ki a lakásból. Rohant le a lépcsőn nyitott kabátban, lehajtott kapucnival, mint aki menekül. Bálint hosszú lépteivel alig tudott nyomában maradni.