Az érzelmek sodrásában
X/21
Ácsfán a karácsony ebben az évben fehérnek ígérkezett. Az ünnep előtt három nappal szakadni kezdett a hó, s úgy tűnt, egyhamar abba sem fogja hagyni. Szombat volt. Eszter a reggeli busszal készült be Tóvárra. Volt még ideje, hozzáfogott letakarítani a járdát a házuk előtt. Lapátolás közben először az ácsfai bekötőút állapotán meditált. Az évek során előfordult, hogy a hóeke nem jutott ki időben hozzájuk, s két napig nem jártak a buszok. Zolinak megígérte, hogy a reggeli busszal bemegy a városba. Vásárolni is akart. Csizmájának letört a sarka, a helybeli suszter azt mondta, már nem érdemes költeni rá.
Az udvarban folytatta a hólapátolást, s újra Zolinál jártak a gondolatai. Biztos volt benne, Zoli kivenné kezéből a lapátot, ha ki tudott volna jönni, de délig leköti az önvédelmi tanfolyam. Ha sikerül bejutnia a busszal, addig bevásárol, utána meglátogatja Hajnit. Barátnője a városban vett lakást, s azóta ritkán találkoztak. Hajni egy ideje nem járt haza szüleivel támadt nézeteltérése miatt. Zolival úgy beszélték meg, amint végez az edzéssel, odamegy érte, s ebédre hazaérnek Ácsfára.
Tasi Hajnalka életében volt más változás is. Babát várt. Mikor bejelentette szüleinek, nem hallgatta el, hogy a gyermeket apa nélkül, egyedül fogja felnevelni, s az apa kilétét kérlelésre sem árulta el. A pedagógus szülők kétségbeestek. Legtöbb szülő hasonlóképpen érezne, aztán ha könnyekkel is, ha bánattal is, megbocsát a gyermeknek, s melléáll. Tasiék másképpen tettek. Lányukat nem vállalták fel ebben az állapotában. Azt mondták, költözzön el, mert példamutató életvitelükkel nem fér össze egy ilyen elítélendő, megengedhetetlen lépés. Abban az időben faluhelyen szigorúbban ítéltek a mindenkori tisztesség nevében. Hajni sem kerülhette volna el a megesett lány bélyegét, ha továbbra is hazajár. Amint gömbölyödni kezdett, a baba híre így is eljutott Ácsfára. Sokan jártak be Tóvárra dolgozni, találkoztak vele, ha ebédelni ment, vagy vásárolt, de mivel gyakran kísérgette rajongó, csetlő-botló kollégája, az ácsfaiakban fel sem merült az apa hiánya. Helyette az a szóbeszéd járta, hogy jövendőbelijét a szülök nem fogadták el, s Hajni amilyen határozott lány volt mindig, ellenükre férjhez ment. A szülők zárkózottsága is ezt látszott alátámasztani.
Esztert is megdöbbentette Hajni. Az első eset volt, hogy nem értett vele egyet. Nem a baba jötte volt a legfőbb oka, hanem véglegesnek tűnő lemondása a teljesebb életről. Azt mondta, Géza okozta bánat kitart élete végéig, ezért sohasem fog társsal élni, sem férjjel, vagy baráttal, de gyermek nélkül értelmetlennek, céltalannak érezné az életét.
Eszter volt az egyetlen, akit a fogantatás körülményeibe beavatott. Azon az éjszakán történt, mikor a Lenkei házból hazaindultak az alkalmi fuvarossal. A férfit tűzbe hozta az egyedülálló, formás, csinos nő közelsége, s a hosszú út alatt folyamatosan ostromolta. Hajni eleinte bosszankodón nevetett magában. Mikor a férfi nyíltan is kimondta, hogy mit akar, komolyan megsértődött. Elhatározta, kiszáll valahol, s más járművel folytatja útját. Aztán új gondolata támadt. Első pillanatokban őrült gondolatnak tűnt, de aztán kezdte komolyabban fontolgatni. Hiszen annyira, de annyira vágyott egy gyermekre azóta, hogy Géza miatt elvetélt. Most megvalósulhatna az álma minden érzelmi, morális, vagy jogi következmény nélkül. Ott volt mellette egy vágytól égő, egészséges férfi, akinek a maga módján helyén volt az esze is. Végigvitte a válóperét, volt alkalma megismerni a jellemét. Jóindulatúan segítőkész, dolgos, családszerető ember volt, aki az átlagnál jobban ragaszkodott a gyermekeihez. Kitartóan küzdött értük, míg segítségével visszaszerezhette őket. Az ilyen, ideális embertípus. Megnyugtató volt boldogtalan helyzetében. Elhatározta, enged az ostromnak. Így is tett, de határozottan kikötötte, ez egyszer, és soha többé. A férfi annyira akarta, hogy szinte alig volt magánál, s bármilyen feltételt elfogadott volna. Az éjszakát egy út menti motelben töltötték.
Hajni mikor mindezt könnyek között elmesélte, Eszter maga is rossz lelkiállapotban volt. Zoli akkor még nem volt a közelében, érzéseiben nem erősíthette, s megint úrrá lett rajta a bizonytalanság. Barna újra megjelent az álmaiban, nappal is befészkelte magát a gondolataiba. Be kellett látnia, egy dolog elhatározni, hogy túlteszi magát egy nehezen felejthető találkozáson, s beleszeret egy remek fiúba, megvalósításához kevés az akarat. A léleknek kell döntenie benne. Hajnival kettesben végigsírták azt a délutánt.
Hajni élete azóta nyugvópontra jutott. Boldog kismama volt, s örült a szép lakásnak. Szülei is meglátogatták már néhányszor, hogy nem kellett attól tartaniuk, lányuk ballépése a falu előtt lelepleződik, megbocsátóbbaknak mutatkoztak. Hajni nem volt haragtartó, s beérte ennyivel.
Eszter az ajtó előtt lesöpörte cipőjéről a havat, lerázta prémmel díszített, kapucnis kabátjáról is, a kis előszobában kibújt mindkettőből. Hidegtől pirosra csípett arccal lépett be a nappaliba.
- De szép színed van!- mondta Mari jókedvűen, s együtt érzőn tette hozzá – Nagyon elfáradtál?
Marit elfoglalta a sütés, készült a közeli ünnepekre. A foszlós tejes kalács tésztáját már jókor reggel bedagasztotta. Nagyszüleinek, s Giziéknek szánta. Ott töltik majd a szentestét, karácsony mindkét napját. Diós, s mákos patkót is készít. Birsalmasajtot tesz a töltelékbe, nagyapja szerint úgy finom igazán. Akkor éppen rétestésztát nyújtott a konyhaasztalon, ügyesen húzta körbe-körbe, a tészta már elérte az alatta lévő tekintélyes terítő hosszát.
-Inkább csak megizzadtam!- felelte Eszter anyja óvatos mozdulatait figyelve - Mindjárt lezuhanyozok, aztán spint, mert elmegy a buszom, ha lesz ma egyáltalán.
- Akkor siess zuhanyozni, mert reggeli nélkül nem engedlek el. Mindjárt megterítek az étkezőasztalon.
Eszter bement a fürdőszobába. Mari lemosta kezét, s hozzáfogott a reggeli elkészítéséhez. Aztán szépen megterített mindkettőjüknek, s kedvtelve nézte az eredményt. Mióta nagyszüleitől megjöttek, igényesebb lett erre is. Másféle változtatásokat is kiötlött. Napokig töprengett azon, hogyan tudná kellemesebbé tenni az otthonukat. A világért sem mondta volna, hogy urasabbá, ahogy a Lenkei rokonoknál látta.
A konyhával kezdte. Akkor még a kis előszobából a konyhába lépett a látogató, s onnan jutott be a szobákba. Mari ezen változtatni akart. A konyha egyenlő alapterületű volt a két utcai szobával. Elhatározta, hogy két részre osztja. Mestert hívott, s világos fakeretbe foglalt, mintás üvegkockákkal egy kisebb, s egy nagyobb részre osztották a helyiséget. A belső, kisebb rész megmaradt konyhának, ott volt a vizesblokk. A külső részt nappalinak rendezték be kényelmes ülőgarnitúrával, televízióval. Étkezőt is a nappaliban alakítottak ki. Az üvegfal közelébe került az étkezőasztal, szép székeivel. Az üvegfalon kihagytak hat kis üvegkockát, világos rolettát szereltek a helyére. Dekoratív megoldás volt, mellette igen praktikus, az étellel nem kellett megkerülni az üvegfalat.
Ünnepnapokon akkor is az étkezőasztalon terítettek, ha csak kettesben voltak, de hétköznap a régi módon, a konyhában ültek le. Kivéve, ha Zoli is ott volt. Mari akkor szigorúan ragaszkodott az illendőbb terítéshez. Már megkedvelte a fiút, s mással is igyekezett a kedvében járni. Előre megtudakolta, hogy milyen süteményeket szeret, s most Zolinak készült a tökös-mákos, a meggyes, s almás rétes.
Eszterrel maguk között keveset beszéltek a fiúról. Ha mégis, Eszter leggyakrabban azt mondta, Zoliban azt szereti, hogy kedves, okos, és tréfálkozó.
Mari nem volt elégedett. Gyanította, hogy még mindig kötődik Barnához, de mivel Zoli társaságában vidámnak látta, a Teremtőre bízta a többit.
Annak viszont nagyon örült, hogy Zoli otthagyta a rendőrséget. Abban reménykedett, az új munkahelyén nem veszik szigorúan a vallással összefüggő dolgokat. Ha a Teremtő összehozza őket Eszterrel, nem lesz akadálya a templomi esküvőnek. Ellenére lett volna, ha a lánya Isten áldása nélkül kezdi el a házaséletet.
Esztert prózai dolgok foglalkoztatták. Arra gondolt, a nagy hóban tovább tart az út, mint rendesen, s lekési a buszt, ha nem siet. Hogy anyja ne nehezteljen, állva bekapott pár falatot, majd gyors puszit adott, s elrobogott.
Mari leszedte a terítékeket. Egyedül nem volt kedve leülni az étkezőasztalhoz. A konyhai pult mellett állva reggelizett, aztán folytatta a sütést. Alig telt el pár perc, mikor zörgést hallott kintről. Bejárati ajtó előtt cipőtalpak verődtek a lábtörlőhöz. Majd erőteljes kopogtatást hallott. Elképzelni sem tudta, kik jöhettek. Rokonnak, szomszédnak korai órán nem volt szokása a csoportos látogatás. Leöblítette kezét, s kisietett az előszobába. A recés, párás üvegen át csak sötétlő alakokat látott, talán hárman lehettek. Megfordult fejében, hogy nem nyit ajtót, annyi rossz ember kószál a világban, de aztán meghallotta plébánosuk hangját. A cserépbe előkészített, méteres fenyő szép formáját dicsérte. Sietve nyitotta az ajtót. Első pillantása Nógrádi András arcára esett, s megroggyantak a térdei.
X/22
Eszter három cipőüzletet nézett végig, csinosabbnál csinosabb csizmákat látott, de mindegyik drágább volt, mint amennyit szánt rá. Félretett pénzéből valójában két pár csizmát akart venni. Nógrádi Eszter tanító néni nem tudta elviselni, hogy egyik kis tanítványa két számmal kisebb csizmában jár, s kínok kínját éli át, mire eljut az iskoláig. Anyja egyedül nevelte három kistestvérével, s kevés jövedelmükből nem tudta kiszorítani az új lábbeli árát.
Eszter máskor is, másokon is segített, de mindig tapintatosan, s olyan titokban, hogy még Mari sem tudott róla. Most sem akarta nagydobra verni. Addig keresgélt, míg megtalálta a megfelelő csizmákat, aztán örömében szinte repült Hajnihoz a havas utcán. Csengetésére Hajni csetlő-botló kollégája nyitott ajtót. Ingujjban volt, zavarában elállta Eszter útját, s még ott a nyitott ajtóban, azon nyomban magyarázkodásba fogott.
- A világért se értse félre a helyzetet! Csak éppen felugrottam, mert Hajni tegnap nem érezte jól magát. Gondoltam, megnézem. Ha kell, bevásárolok, vagy ilyesmi.
- Andris, engedd már be!- kiáltott ki Hajni a szobából, s hozzátette bosszankodó nevetéssel - Eszter nyomd félre nyugodtan, ha nem mozdul magától!
Nem mozdult. Eszter lapjával igyekezett bejutni mellette. Míg levetette kabátját, kibújt a cipőjéből, Andrist nevetve biztosította arról, hogy a világért sem érti félre a helyzetet. Messziről kedvelte a hosszúra nőtt fiút Hajnihoz való ragaszkodása miatt, noha tudta, Hajninál semmi esélye. Hajni sokszor elmondta a fiúnak, hol türelmesen, hol ingerültebben, ennek ellenére kísérgette, szorgalmasan vitte helyette a bevásárlótáskát. Olykor kicsúszott egyik füle a kezéből, s kiborította az egészet az utca közepén, vagy a kapualjban, de az igyekezete becsülendő volt.
Hajni a nappali heverőjén feküdt, előrehaladott várandóságában, bokában bedagadt lábait magasra tornyozott kispárnákon pihentette, s hívón nyújtotta Eszter felé a kezét.
- De jó, hogy itt vagy!- mondta örvendezőn, s tőle szokatlan módon, sokáig fogta barátnője kezét.
Andris már a szobában topogott, s udvariasan mondta, lemegy bevásárolni, hogy nyugodtan beszélgethessenek. Hamarosan elment a bevásárlótáskával, de nevezetes ügyetlenségében a cédulát, s a kikészített pénzt a nappali asztalán felejtette. Elnézőn beszélgettek róla. Hajni azt mondta, Andris ragaszkodását férfiúi szédületén kívül, okos belátás is motiválja. A fiú tisztában van azzal, hogy a gyakorlati élethez semmi érzéke. Ráébredt, önállóan nehezen boldogulna a pályán. Hajni hozzátette, ezzel ellentétben kiváló munkatárs lehet, mert elméleti tudása több, mint megalapozott. Eszter nem bánta, hogy mi motiválja a fiút, csak legyen Hajni közelében, segítse magányában, vidítsa fel félregombolt ingeivel, felemás zoknijaival, csetlő-botló ügyetlenségével, ami Hajnit sokszor jókedvre hangolta, s csak ritkán hozta ki a sodrából. Cserébe Hajni személyében korrekt mentort kap, hétköznapi teendőiben eligazító barátot, ha szerelmet nem is. Amint befejezték a témát, Eszter aggódón kérdezte:
-Tegnap rosszul voltál?
-Csak mondtam az irodában, hogy indokoljam a bőgést. Kicsit kiborultam. Tegnap olyat tudtam meg, amire nem voltam felkészülve. Először azt, hogy ikreim lesznek!
Eszter meglepetésében felkiáltott.
- Szűzanyám! Ez már biztos ?
- Biztos, de ne ijedezz, mert nekem öröm …- mondta Hajni, de hangja arról árulkodott, hogy nem felhőtlen az öröme. Így volt valóban. Elpityeredve folytatta – Nem szülhetek természetes úton. Valami gond van a medence méretemmel. Császárral kell szülnöm.
Esztert meglepte Hajni aggodalma. Ez is szokatlan volt a máskor magabiztos lánytól.
Igyekvőn mondta:
- Ó, az nem gond! Ma már császárral szülni rutinműtétnek számít. Van, aki maga kéri, mert fél a fájdalomtól. Úgy hallottam, ikrek esetében pedig biztonságosabb is.
- De engem nem szabad altatni! Vakbélműtétem után alig tudtak felébreszteni, sokáig küzdöttek velem. Akkor mondták az orvosok, jegyezzem meg egy életre. Mostani orvosom nem veszi komolyan. Legyintőn mondta, az altatás miatt semmi okot nem lát a nyugtalanságra. Nem tudom elfogadni. Nagyon félek. Folyton az jár a fejemben, ha megismétlődik a régi eset, s nem tudnak felpofozni, mi lesz a pici babáimmal?
Eszter torka összeszorult. Hajni most szembesült azzal, hogy lehet olyan tragikus élethelyzet, amit az apa megléte enyhíthet. Idősödő szüleivel, nőtlen öccsével alig számolhat. Főképpen azok után, hogy elszántságában, jól jövedelmező hivatásában, ereje, egészsége biztos tudatában, nem volt hajlandó meghallgatni aggódó véleményüket. Most szorongásában úgy érzi, csak rá számíthat. Egyedül a barátságuk erejében bízhat, gondolta, s igyekezett eltitkolni megrendülését.
Megragadta Hajni kezét, s szinte parancsolt a hangja.
- Sürgősen felejtsd el a félelmeidet, mert felébredsz! Ezerrel felébredsz, mert minden porcikáddal, minden idegszáladdal tudni fogod, fel kell ébredned, mert pici gyermekeidnek szükségük van rád!
Segített vele. Hajni kezdte visszanyerni nyugalmát, letörölgette könnyeit, mélyet sóhajtott, mint akinek megkönnyebbült a lelke, s csak aztán felelt.
- Igazad van! Tudni fogom. Biztosan tudni fogom. Tudnom kell. Ahogy már most is erős a kapocs köztünk. Mozgásukból tudom, hogy érzik magukat. Eddig ugyan csak egy kis örökmozgóval számoltam, most már tudom, hogy ketten vigyáznak rám. Ha fáradtabb vagyok, nyugtalanul rúgkapálnak. Figyelmeztetnek, hogy ideje pihenni. Csodálatos dolgaik vannak. Már ki tudják követelni maguknak a simogatást. Ha két simogatás között hosszúnak érzik a szünetet, akcióba lépnek. Pici lábaikat nekifeszíti az oldalamnak, csak akkor hagyják abba, ha megkapták, amit akartak.
A végét már nevetve mondta, s Eszter is fellélegzett. Hajnit megvigasztalták a szíve alatt cseperedő babái. Rúgkapáltak éppen, kérték megint a simogatást. Amint megkapták, valóban megnyugodtak. Eszter tenyerét Hajni a pocakjához vonta, érezhette maga is. Lélekemelő babázás után Hajni tudott már másra is figyelni.
-Nálatok mi újság, utaztok hétfőn? – kérdezte a régi kedélyével.
- Eddig úgy volt, de most is szakad a hó. Meg kell gondolnunk. Szentestét nem szeretném elakadt kocsiban tölteni két település között. Majd Zoli dönt. Délben idejön értem.
Hajni kutató tekintettel nézett Eszter arcába.
-Őszintén! Érzel valami változást vele kapcsolatosan ?
-Igen! Ha lassan is, de mélyül a kapcsolatunk. Azon túl, hogy jó együtt lenni, s nagyon rossz volna, ha nem lenne: mostanában valami nagy-nagy nyugalom tölt el a közelében. Olyanféle kellemes érzés, hogy minden rendben van körülöttem.
- De, ugye tudod, részedről ez még kevés a komoly kapcsolathoz?!
- Tudom. És, nyugi! Semmit sem kapkodok el!
- Nem is szabad, mert megbosszulja magát. Mielőbb tisztázd magadban az érzéseidet. Barnát illetően is. Nagyon nézz magadba, mert mi romantikus lelkek mélyre raktározzuk el az érzéseinket. Legyen figyelmeztető az én sorsom. Nem titok előtted, hogy nekem Géza jelentette a szerelmet, s a szexet. Ez most is így van, Eszter!... Az ölelésére még minden porcikám emlékszik. Látod, már csak ezért sem kezdhetek új kapcsolatba. Biztos vagyok benne, hogy kudarccal végződne. Szegény pasi egy idő után rájönne, hogy azért nem működik a szex köztünk úgy, ahogy kellene, mert hárman vagyunk az ágyban.
Eszter sóhajtott. Hajni bebetonozta magát a reménytelenségbe. Neheztelőn mondta:
- Meg sem próbálsz felejteni! Zoli az első komoly beszélgetésünkkor azt mondta, minden tőlünk függ. Isten csodálatos képességekkel teremtette az embert. Tud emlékezni, tud felejteni. És, szeretni, nagyon szeretni, ha ez a szíve kívánsága… Én a legjobb úton vagyok hozzá. A felejtés neked is sikerülhet, ha igazán elhatározod!
Hajni szeme újra megtelt könnyel, s nagyon csendesen felelt.
- Nálam ez nem akarat kérdése. Megtapasztaltam. Akkor éjjel, ott a motelban megelevenedett bennem a múlt. Lélekben Gézával voltam, s nem azzal a férfival, aki akkor birtokolta a testem. Őt valójában nem is érzékeltem. Éppen olyan idegen maradt, mint volt. Ha a válóperéből nem ismerném, már a nevét is elfelejtettem volna.
Eszter megborzongott. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy vele is megtörténhet hasonló. Tiltakozón mondta:
- Nekem nincsenek Barnához kötődő szexuális élményeim. Még egy csók emléke sem. Találkozásunk inkább csak különleges élmény volt, ami aztán valahogy rögeszmémmé vált.
- Ez is kötődés, különben nem kellene küzdened ellene.
-Mióta Zoli a közelemben van, Barna már csak felejtendő emlékként jut az eszembe!
-De amíg eszedbe jut, Zolit ne engedd közel magadhoz. Mivel ismerem a felfogásod, nem azt mondom, hogy ne feküdj le vele, mert házasság nélkül aligha feküdnél le bárkivel is. De azt mondom, hozzá ne menj addig, míg Barna valamiképpen felötlik. Találkozástok még munkál benned, s bizonyos helyzetekben komoly érzelmi zavart okozhat. Kihatna az egész kapcsolatotokra. Tudod, hogy Zolit is kedvelem, az ő érdekében is mondom.
- Ettől nem kell tartanod! Úgy sejtem, Zoli megértette mostanra, hogy a házasság addig szóba sem jöhet, míg nem leszek biztos abban, hogy ő lett a legfontosabb az életemben. Mikor jutok el odáig, azt nem tudom. De egy nap biztosan eljutok.
-Sokféleképpen jöhet a szerelem, de puszta igyekezetre ? Nem nyugtattál meg, Eszterem! De őszintén drukkolok, hogy neked legyen igazad.
Végszóra megjöttek a fiúk. Zoli együtt érkezett Andrissal. Messzebbről ismerték egymást, s segített neki cipekedni. Andris a bevásárlótáska mellé még két bolti táskát is vásárolt, hogy elférjen mindaz, amiről úgy gondolta, Hajninak szüksége lehet a következő napokban, mármint akkor, ha jól akarja tartani az egész lépcsőházat.
A lányok alig tudták visszatartani nevetésüket a konyháig. Amint a fiúk letették a táskákat, s betették maguk mögött az ajtót, kitört belőlük, úgy nevettek, hogy a könnyük is potyogott.
